1981-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem (a mai Pécsi Tudományegyetem) általános orvosi karán. Már az egyetemi éveim alatt is körzeti orvosnak készültem, úgy éreztem, hogy az alapellátás szintjén időben és szakszerűen történő orvosi ellátással nagyban javítható a lakosság és az egyének egészségállapota. Ebből a szempontból a falvakban végzett munkát kiemelkedő fontosságúnak tartottam és tartom a mai napig, így bár „városi lány” voltam, szakmai életutam nagy része hátrányos helyzetű falvakban végzett munkához kötődik.
Diplomám megszerzését követően közvetlenül így kerültem a 6 aprófalvat ellátó somogyhárságyi körzetbe, ahol 1981-től 1985-ig dolgoztam vegyes körzetben háziorvosként. Ez a hatalmas felelősséggel és munkával járó „mélyvíz” megszilárdította szakmai elköteleződésemet. Igyekeztem preventív szemléletet, szűréseket megvalósítani a hátrányos helyzetű lakosságot bevonva, valamint a nagy arányú idős lakosság egészségügyi és pszichés problémáinak összefüggéseit felismerve alapító tagként – a 2020-as évekig működő - nyugdíjas klubot indítottam útjára falubeli értelmiségi kollégáimmal.
1985-től 1986-ig Komló városában dolgoztam háziorvosként. 1986-től 1988-ig Bodajk községben vegyes körzeti háziorvosként dolgoztam, mely idő alatt - 1986-ban - szereztem szakvizsgámat általános orvostanból. Itt is korábbi tapasztalataimra építve átemeltem a szűrési programokat és a nyugdíjas klubot is.
1988. decemberétől 1995. februárjáig lehetőségem nyílt Líbiában, Tripoli város magyar orvosi vezetés alatt álló poliklinikáján dolgozni, ahol a betegellátás elsődleges vonalában teljesítettem szolgálatot.
1996-től 1998-ig Lakócsa község vegyes körzeti háziorvosa voltam, majd idősödő szüleimre tekintettel, Pécs elérhető közelsége miatt 1998-ban megpályáztam és elnyertem a négy települést magában foglaló Bükkösd vegyes körzet háziorvosi pozícióját, ahol azóta is falusi háziorvosként dolgozom, ideértve az óvoda- és iskolaorvosi feladatokat. 1999-ben itt szereztem üzemorvosi szakvizsgámat is.
Nehéz számot vetni az elmúlt 40 évben a körzetben és az azon kívül végzett szakmai tevékenységgel, az elindított programokkal, kezdeményezésekkel. Én azért lettem orvos, hogy segíthessek: ezért kerestem és aktívan lehetőségeket teremtettem arra, hogy ezt a szakmai szenvedélyt a napi munkán túl is kiteljesíthessem.
Emberi és szakmai gazdagodást jelent számomra az önkéntes orvosi munka, mely megrázó és egyben felemelő élményeket adott. Legfontosabb missziós munkáimat említve, 2009.szeptemberben az AHU (African-Hungarian Union) szervezettel három hónapig Kongóban missziós orvosként egy polgárháború és malária sújtotta afrikai menekülttáborban dolgoztam.
2011-ben az Indiában Bangalore mellett létesített egyházi alapítványi árvaotthonában lehetőségem nyílt 1 hónapig önkéntes orvosi munkát végezni.
A Magyar Református Szeretetszolgálat katasztrófahelyzetekre specializálódott egészségügyi csoportjának tagjaként 2013-ban a fülöp-szigeteki Tacloban városában – a helyszínre érkező első missziós csoportként – közel két hétig részt vehettem a tsunami sújtotta területen a lakosságnak nyújtott első orvosi ellátás megszervezésében és biztosításában.
2018-ban pedig két hétig Bangladesben, a Burmai mészárlás elől menekült rohingya népcsoportnak létesített zsúfolt, szörnyű körülmények között működő 1 millió embernek helyet adó menekülttábor lakóinak orvosi ellátásában vehettem részt.
A napi orvosi munka mellett szakmai tudásomat igyekszem továbbadni, így egyik szívügyem az oktatás. 2015 óta a Pécsi Tudományegyetem családorvosi tanszékén óraadóként orvosi kommunikáció és sürgősségi ellátás tantárgyakat oktatok. Körzetemben magyar és külföldi orvostanhallgatókat, diplomás ápoló hallgatókat és egyéb egészségtudományi területről hallgatókat fogadok folyamatosan szakmai gyakorlatra, mentorálom hallgatóimat. E tevékenységem elismeréseként idén szeptemberben hatalmas megtiszteltetés ért, „Az év oktatóorvosa” díjat vehettem át.
A napi munkámban folyamatosan keresem az újításokat, kezdeményezéseket a betegellátás minőségi színvonalának emelése érdekében. E pályázat körében nincs lehetőségem mindezekről részletesen számot adni, de megemlíteném a „szülinapi ajándék” szűrési programunkat (melynek keretében a 20+-os szülinaposokat megszólítva be tudjuk hívni a lakosságot szűrővizsgálatokra), továbbá a jelen pályázatban a továbbiakban részletesebben bemutatásra kerülő elsősegélynyújtási oktatási programot.
A katasztrófaorvosi csapatunk szakmai vezetője, Dr. Sári Ferenc MD a svéd Skelleftea városi klinika sürgősségi osztályának vezető főorvosa ismertetett meg egy svéd kutatással. Korábban Linköpingben, egy Pécs nagyságú svéd városban volt kórházigazgató, ahol a mentők felmérték a prehospitális halálozást, mely 80% volt. Ezt követően begyűjtötték minden lakos elérhetőségét, aki bármilyen szinten elsősegélyt tudott nyújtani. Megszervezték, hogy amikor mentőhívás érkezik, akkor értesítették a beteghez legközelebbi – szomszédban lakó - elsősegélynyújtót, aki a mentők kiérkezéséig elsősegélyben részesítette az ellátandó beteget. A program elindítását követő egy év elteltével újabb felmérést végeztek, és azt találták, hogy a halálozás 16%-ra csökkent. Tehát a segítséget hívók 64%-t nem az orvosok vagy mentősök, hanem a laikusok mentették meg!
Megdöbbentett és mélyen elgondolkoztatott ez az eredmény. Arra a következtetésre jutottam, hogy el kell jutni oda, hogy mindenki tudjon elsősegélyt nyújtani. Ha bárki rosszul lesz, legyen a közelében valaki, aki tud és mer segítséget nyújtani neki. Ezért indítottam el az óvodai és iskolai elsősegélynyújtási oktatási programot 2013-ban, mely az elmúlt 12 év során a tapasztalatok és számos segítőkész kolléga szakmai visszajelzése alapján kristályosodott ki jelenlegi formájára.
A program célja
Sürgős, kritikus esetben a mentőnek a hívástól a helyszínre érkezésig a legoptimálisabb esetben is legalább öt percre van szüksége, még városi területen is, a menőállomástól távolabbi településeken pedig ez az idő ennél jelentősen hosszabb. Ez a tény önmagában is erősen csökkenti a sikeres újraélesztés esélyét: tudjuk, hogy az újraélesztést, ahhoz, hogy sikeres legyen 2-4 percen belül el kell kezdeni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy azzal is értékes percek telnek el, amíg a hozzátartozó felismeri a mentőhívás szükségességét, akkor látjuk, hogy valójában mennyire csökken az esély egy sikeres újraélesztéshez. Ezért olyan rendszert kell kifejleszteni, amely ezeket a hátrányokat kiküszöböli. Ez pedig olyan rendszer, amely a társadalom minden tagját megtanítja a sürgős eset felismerésére, és az azonnali beavatkozás elvégzésére. Így elérhetjük, hogy ha bárki bárhol rosszul lesz (közterület, intézmény, otthon) mindig lesz valaki körülötte - mellette, aki azonnal szakszerű ellátást tud biztosítani számára a mentők kiérkezéséig.
A kisgyermekek óvodai-iskolai elsősegélynyújtás oktatásának célja
Bár elsősegélynyújtási ismeretek oktatásával a társadalom viszonylag széles rétege találkozik – ha máshol nem, akkor a gépjárművezetői engedély megszerzésekor, - ugyanakkor azt látjuk, hogy a gyakorlatban elsősegélyt nyújtani merő és tudó emberek száma rendkívül alacsony, a valós elsősegélynyújtási ismeretek felületesek, nem gyakorlat-orientáltak, sokszor elavultak. Az elsősegélynyújtást - csakúgy, mint bármely más ismeretet, - nem elég egyszer „átvenni”: azt sok gyakorlással és ismétléssel készség szintjére kell fejleszteni, és ehhez a belső motiváció megteremtése is fontos tényező.
Éppen ezért az elsősegélynyújtás oktatás minél korábbi, játékos formában történő bevezetése rendkívül hatékony eszköz.
A program segítségével elérhető a cél, hogy mire kikerülnek a gyermekek az általános iskolából, már készség szinten sajátították el az elsősegélynyújtást, és természetes lesz nekik, hogy sürgős esetben minden félelem, gát nélkül szakszerű beavatkozást nyújtsanak.
Éppen ezért álmodtam meg ezt a felmenő rendszert, amely az elsősegély oktatását – megfelelő szakmai, orvosi ellenőrzés mellett - elkezdi az óvodában, és folyamatos, életkorhoz igazodó ismétléssel tovább viszi az iskolában a 8. osztály befejezéséig.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az elsősegélynyújtási ismeretek átadása során biztosítani szükséges a maximális szakmaiságot, hogy az oktatás a legújabb protokolloknak megfelelően, szakszerűen történjék, melyben a háziorvosok szerepe alapvető.
A program története, szakmai támogatottsága
A fenti gondolatmenet nyomán és céljával 2013-ban indítottam útjára a Bükkösdi Óvoda nagycsoportosai számára az első elsősegélynyújtó tanfolyamot, mely programot még ugyanebben az évben kiterjesztettem először a Bükkösdi Általános Iskola kisiskolásaira, majd a felső tagozatosokra is. Mind az óvoda, mind az iskola pedagógusai örömmel, nyitottan és támogatóan fogadták a kezdeményezést. Az első időszak tapasztalatai lehetőséget adtak az oktatási tematika, az oktatási felszerelések és az oktatóanyag továbbfejlesztésére, csiszolására, tökéletesítésére is. A legmagasabb szakmai színvonal biztosítása érdekében az anyag lektorálására kértem az Országos Mentőszolgálatot, így az oktatási anyagokat és videókat az OMSZ áttekintette, és a szükséges módosítások után jóváhagyta.
2015-től a Szigetvári Járási Egészség Koalícióban, számos szakember közreműködésével (helyi tankerületi központok, iskola- és óvodavezetés, pedagógusok, óvónők, védőnők, iskolaorvosok, a BMKH Szigetvári Járási Hivatal Népegészségügyi Osztálya, szakmai vezető) komplex programom mentén az óvodától az általános iskoláig az elsősegélyoktatás beépült a tanmenetbe, bekerült a tanévi óvodai-iskolai egészségügyi munkatervekbe, és a gyermekek ezirányú oktatása ismétlő jelleggel végigkísérte a tanulókat az évek során, a megszerzett ismereteket így megszilárdítva.
Az oktatás alappillérei a védőnők voltak, hiszen ők vannak jelen az óvodákban és iskolákban, és van kötelező egészségnevelő feladatuk. Őket képeztem ki, Ők oktattak tovább.
Ennek eredményeiről a MOT XIX. Vándorgyűlésén is beszámoltunk Lillafüreden (Kutnyánszky, V., Pátri, E., Kis-Bagolyné Molnár, Á., Verzár, Zs., 2018.). A program számos, egymást erősítő elemből állt. A 2014/15 tanévben valósult meg az óvodai – iskolai pedagógusok képzése, melyen 9 általános iskolából 160 fő vett részt. A 2016/17-es évben 19 óvoda 308 gyermeke, a 2017/18-as tanévben pedig 22 óvoda 789 kis „tanulója” vett részt 6 alkalmas, tematikus hét keretébe ágyazott elsősegélynyújtási oktatáson. A következő évek során ezen óvodai csoportokat „kísérte el” a program immár az iskolába is, ahol az első osztályosoknak ismétlő képzést tartottak: a 2017/19-as tanév során 17 iskola 329 kisdiákja elsősegélynyújtás ismereteinek felfrissítése valósult meg. A 2017/18-as tanévben pedig 19 iskola 2.397 gyermeke vett részt három alkalommal (szeptember, január, május) egy-egy tanóra keretében elsősegélynyújtás bemutató foglalkozáson. A téma iránt kiemelten érdeklődők pedig szakkörre járhattak heti egy órában. Az ismeretek visszamérése, „kikérdezése” is megtörtént.
Személyes vonulatként, eredményként pedig természetesen Bükkösdön mind az óvodában, mind az általános iskolában töretlenül fut a program a kezdetek óta, jó példával elöl járva.
A háziorvosok szerepe az óvodai-iskolai elsősegélynyújtás oktatási programban
Az óvodai-iskolai elsősegélynyújtás oktatásának elterjesztésében, megszilárdításában és szakmai felügyeletében egyaránt kiemelkedő szerepet kell, hogy játsszanak a háziorvosok.
Az óvoda- és iskolaorvosi feladatokat vegyes praxisban a háziorvosok, gyermekorvosi körzettek rendelkező területeken, településeken pedig a házi gyermekorvosok végzik. Ők azok, aki nem csak az oktatási intézmények orvosai, de együtt dolgoznak az iskolavezetéssel, a pedagógusokkal, a védőnővel – és találkoznak a gyermekekkel, egyes esetekben szüleikkel is.
Az elsősegélynyújtást nem lehet „könyvből” megtanulni, és annak szabályos, protokolloknak megfelelő kivitelezése elengedhetetlen fontosságú, éppen ezért kiemelt szerepe van a háziorvosoknak, mint az iskolák orvosainak.
Kiemelkedő és kulcsfontosságú lehet szerepük abban, hogy az oktatóprogram minél több intézménybe eljuthasson, hiszen könnyen belátható, hogy a túlterhelt – és sok körzetből hiányzó – háziorvosoktól nem reális elvárás egy ilyen program végigvitele személyesen, ugyanakkor a tapasztalat immár alátámasztja, hogy megfelelő oktatás és szakmai felügyelet mellett az oktatás és az egészségügy kapcsolódási pontjain dolgozó egyéb szakemberek kiválóan teljesítik ezt a feladatot. Tehát az óvoda- és iskolaorvosok sikerrel „képezhetik ki”, oktathatják a leendő elsősegély-oktatókat: védőnőket, óvónőket – pedagógusokat, esetleg körzeti ápolókat.
Az óvoda- vagy iskolaorvosi tevékenységet végző háziorvosoknak, praxisoknak tehát kulcsszerepük lehet abban, hogy a program hazánk minél nagyobb földrajzi területén elinduljon, és hosszú távon fenntartható módon működhessen, a legmagasabb szakmai színvonalon. Háziorvosaink így mérhetetlen társadalmi hasznot teremthetnek munkájukkal.
Az „oktatók oktatása”
A fentiekben részletesen bemutattuk annak szükségességét, hogy az elsősegélynyújtást megfelelő számú, erre szakszerűen kiképzett oktatókkal biztosítsuk folyamatosan és hosszú távon.
Úgy azonosítottuk, hogy az oktatás alappillérét a védőnők képezhetik, hiszen ők dolgoznak az óvodákban, iskolákban, és van egészségnevelő kötelező feladatuk. Éppen ezért oktatókként őket képeztük ki először. Az „oktatók oktatását” mindeddig én magam végzem a kis csapatommal, ingyenesen – hiszen ez misszióm.
A módszert sikerült akkreditáltatni is a védőnőknek az OKFŐ-nél, sőt idén nyáron újabb 2 évre megkaptuk az akkreditációt (az elsősegélynyújtó oktatói tanfolyam elvégzését kötelező továbbképzési kötelezettségként 20 ponttal ismerik el).
Mára Baranyában a védőnők jó része, Tolna megyében pedig a védőnők 100%-a elvégezte és használja a módszert.
Következő lépésben sikerült az Oktatási Hivatallal felvenni a kapcsolatot, akik felkarolták az ügyet, és az Ő segítségükkel elkezdtük oktatni az általános iskolai tanárokat és óvónőket a fentekben ismertetett módszerre. Ezzel az a célunk, hogy ezek a pedagógusok legyenek a programunk kulcsemberei azokban az iskolákban vagy óvodákban, ahol nincs olyan védőnő, aki elvégezte a képzésünket.
Az „oktatók oktátásának” alapvető módszere, szervezése
Az „oktatók oktatásán” maximum 30 főt tudunk egyszerre fogadni. Oktatás előtt kiküldjük a jelentkezőknek a szakmai anyagot (kézikönyvet), melyből otthon már fel kell készülniük.
Az oktatáson végigvesszük a kézikönyvet: bemutatom, hogy én miként oktatok az óvodában és iskolában. Ezt gyakorlati blokk követi, végül pedig a vizsga.
A vizsga három állomásból áll, a vizsgázók kettesével vizsgáznak. Az első állomáson az eszméletlen beteg vizsgálatát, a stabil oldalfekvést kell bemutatniuk, a második állomáson az újraélesztést mutatják be. A harmadik állomáson tételt húznak, és a tételen lévő témát kell előadniuk úgy, ahogyan majd azt fogják az óvodában, iskolában.
Az oktatás után minden résztvevőnek küldünk egy videó összeállítást, melyen a teljes oktatási anyag szerepel (ezt az anyagot mi rögzítettük, mi készítettük az óvodai, illetve Iskolai foglalkozásainkon).
A foglalkozásokhoz alkalmazott segédeszközök
A megfelelő elsősegélynyújtási technika csak megfelelő technikai segédeszközökkel sajátítható el. Nehéz feladat volt a szakmai igények teljesítése reális költségek mellett, de ezen a területen is sikerült jó megoldást találni.
A legfontosabb elsősegélynyújtó segédeszköz az „újraélesztő baba
Bár a programhoz nem feltétlenül szükséges, de még annak kezdetekor kifejlesztettünk egy társasjátékot óvodások számára. A „Fifi segít” játékkal egy kiskutyus lábnyomain végighaladva oldhatnak meg játékos elsősegély feladatokat és kérdéseket a gyermekek.
Az óvodai-iskolai elsősegélynyújtás oktatás rendszere, struktúrája
Az óvodásoknak hat egymást követő napon történik a képzés, naponta egy-egy óra keretében (alapvetően nagycsoportosok, de összevont csoportokban is alkalmazható).
Az iskola első osztályában tartunk két ismétlő órát: egy órában az óvodai anyag ismétlése történik, kivéve az eszméletlen beteg vizsgálata, ellátása és az újraélesztés, amely a második, ismétlő óra anyaga.
Az általános iskola 1-4. osztályos tanulói részére évente kétszer (ősz, tavasz) egy-egy órában tartunk foglalkozást, melyeken az óvodai alapok átismétlése után azokat kiegészítjük a koruktól elvárható ellátásokkal.
Az általános iskola 5-8. osztályos tanulói részére szintén évente kétszer tartunk tanórát, melyeken az alsó tagozat anyagát ismételjük, kiegészítve a koruktól elvárható ellátásokkal.
Az iskolai oktatás kis iskolák esetében történhet összevontan az alsó, illetve a felső tagozatnak, míg nagyobb iskolában évfolyamonként, vagy akár osztályonként is.
A gyakoribb, játékos foglalkozások elsősorban az óvodában, de még a kisiskolásoknál is megvalósíthatóak megfelelő társasjátékokkal, melyhez az előző fejezetben már említett segédeszközt fejlesztettük ki.
A program újszerűsége
Hazánkban – mint a fenti helyzetjelentésből is látható – bár vannak elszigetelt kutatások, programok, nem találtunk olyan átfogó, éveken átnyúló, a gyermekeket óvodáskortól az iskolás éveken keresztül elkísérő programot, mellyel egy megalapozott elsősegélynyújtási ismeretekkel rendelkező, azokat magabiztosan a gyakorlatban is alkalmazni tudó új generáció oktatása megvalósulna. A programot a hazai viszonyra terveztem, és bár a külföldi jó gyakorlatokból igyekeztünk tanulni, az nem egy „kész sémát” vett át, hanem a tapasztalásokból és szakmai anyagokból önállóan felépített struktúra, rendszer.
