Szakmai bemutatkozás
Dr. Jancsó Zoltán a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1997-ben szerzett általános orvosi diplomát, majd 2002-ben háziorvostanból tett szakvizsgát. 2004-ben a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szakokleveles orvos-jogász képesítést szerzett. 2012-ben szerzett PhD fokozatot. 2002 óta a Debreceni Egyetem Családorvosi és Foglalkozásegészségügyi Tanszékének oktatója. Jelenleg Derecskén családorvos, továbbá a Gottsegen György Kardiovaszkuláris Intézet Prevenciós Módszertani és Szervezési Osztályának tudományos munkatársa. 2007 óta a Családorvos Kutatók Országos Szervezetének vezetőségi tagja. Tudományos érdeklődési és kutatási területei: cardiovascularis rizikó-tényezők, cardiovascularis kockázat-felmérés, nagy cardiovascularis kockázatúak gondozása, obezitás, sürgősség az alapellátásban, az alapellátási tevékenység jogi vonatkozásai.
Dr. Vajer Péter 1998-ban szerzett diplomát a Semmelweis Egyetemen, 2003-ban szakvizsgázott háziorvostanból. 2014-ben tudományos fokozatot szerzett dohányzásról leszokás támogatás témában. Főbb érdeklődési területei a háziorvos képzés, továbbképzés, betegségmegelőzés, viselkedésváltozás elérésének módszertana. A Dohányzásról Leszokást Támogató Központ egyik alapítója, nemzeti képviselő az European Academy of Teachers in General Practice/Family Medicine szervezetben. 2014. tavaszától a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Alapellátásért felelős részlegének vezetője, majd az intézet megszűnése után az Országos Alapellátási Intézet jogutódjaként az Állami Egészségügyi Ellátó Intézetben működő Alapellátási Igazgatóság igazgatója 2019. decemberéig. Jelenleg családorvosként, egyetemi oktatóként (Semmelweis Egyetem, Pécsi Tudományegyetem) illetve a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Prevenciós Módszertani és Szervezési Osztályának vezetőjeként tevékenykedik.
Az elmúlt években lehetőségünk nyílt a Három Generációval az Egészségért Program szakmai irányítására, a program szakmai tartalmának meghatározására, majd a keletkezett aggregált adatok tudományos igényű feldolgozására és az eredmények publikálására.
A program bemutatása
A szív- és érrendszeri betegségek vezető helyen állnak a fejlett világ országainak morbiditási és mortalitási mutatóiban, Magyarországon pedig ezek a mutatók jelentősen meghaladják az Európai Unió országainak átlagát. Ennek megfelelően hazánkban az elmúlt évtizedekben több központi kezdeményezés született a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében, melyek közül a legújabb a 2019-ben indított "Három generációval az egészségért program."
A program elsődleges célja az atheroscleroticus cardiovascularis betegségek rizikófaktorainak és a cardiovascularis kockázati szintek alakulásának felmérése szélesebb populációban, a háziorvosok bevonásával, személyre szabott beavatkozások kezdeményezésével és a betegek együttműködésének javításával. E cél elérése érdekében a program biztosítja e tevékenységek nyomon követését, a megfelelő informatikai környezet kialakítását és a rendszer szereplőinek képzését.
Háziorvosi praxisok pályázhattak a programban való részvételre a következő célok elérése érdekében:
A fenti célok elérése érdekében a részt vevő háziorvosi praxisközösségeknek kötelező és fakultatív vállalásokat kellett tenniük, amelyek jellemzően életkor-specifikusak voltak, az alábbiak szerint:
0-18 éves korig: a rendszeres, élvezetes, életmód alapú testmozgás népszerűsítése; az egészséges táplálkozás elemeinek beépítése a gyermekek mindennapjaiba; a dohányzás megelőzése és csökkentése.
40-65 éves korig: az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségek kockázati tényezőinek azonosítása, a kardiovaszkuláris kockázati szint meghatározása; az egyéni kockázati szintnek megfelelő beavatkozások végrehajtása ("mozgásgyógyszer", dohányzásról való leszokás támogatása, diétás tanácsadás, gyógyszeres kezelés a kockázati szintnek megfelelő terápiás célok elérése érdekében).
65 év felett: a kardiovaszkuláris kockázati szintet befolyásoló egyes kockázati tényezők vizsgálata; pitvarfibrilláció szűrése; perifériás ateroszklerotikus érbetegség szűrése; demencia szűrése.
Korcsoporttól függetlenül: a lakosság mozgósítása a népegészségügyi szűrővizsgálatokon való részvételre; a terápiás adherencia javítása; a lakosság egészségügyi ismereteinek vizsgálata és javítása.
Országszerte 806 alapellátási praxis vett részt a programban, amely nemcsak egy egészségi állapotfelmérést és beavatkozást célzó program az alapellátásban, hanem adatszolgáltatásával és a bevont lakosság méretével kiváló lehetőséget kínált arra is, hogy tudományos kutatások alapjául szolgáljon. Ennek megfelelően célunk egy olyan adatbázis létrehozása volt, amely epidemiológiai leírást adhat a programba bevont felnőtt korosztályok alapvető jellemzőiről (életkor, nem, lakóhely, iskolai végzettség), a kardiovaszkuláris kockázatot befolyásoló tényezőkről (életmódbeli kockázati tényezők, BMI, haskörfogat, szénhidrát-anyagcsere, lipid paraméterek, vérnyomás, boka-kar index), a kardiovaszkuláris kockázati szintet befolyásoló, esetlegesen már meglévő betegségekről vagy családi előzményekről, valamint az ezen információk alapján meghatározott kardiovaszkuláris kockázati szintek megoszlásáról.
A pályázat benyújtásáig négy közleményünk jelent meg impakt faktorral rendelkező szakmai folyóiratokban, ezek közül három angol nyelvű újságban, a cikkek összesített impakt faktora: 9,5.
A publikációk jelentőségét az adja, hogy
Az alábbiakban elemzéseink legfontosabb eredményeit mutatjuk be:
1. Egyes cardiovascularis rizikótényezők célértékeinek elérése nagy és igen nagy kockázatúak körében (37.298 fő)
Magyarországi háziorvosi praxisközösségekben, a Három Generációval az Egészségért program (2019-2021) keretei között 40-65 éves korosztályban végzett szív- és érrendszeri kockázatfelmérés eredményei alapján derült ki, hogy a 2016. évi, a kardiovaszkuláris betegségek klinikai gyakorlatban történő megelőzéséről szóló európai iránymutatás szerint a vizsgáltak 27,0%-ának alacsony volt a cardiovascularis kockázati szintje (férfiak:14,5%, nők: 35,2%). A résztvevők 18,5%-ának közepes volt a kockázata (férfiak: 18,9%, nők: 18,2%). Magas kardiovaszkuláris kockázatot a betegek 23,1%-ánál találtak (férfiak: 27,1%, nők: 20,5%) Nagyon magas kockázati szintet pedig a résztvevők 31,4%-ánál detektáltak (férfiak: 39,6%, nők: 26,1%). A kockázati szint megoszlásában a két nem között szignifikáns volt a különbség (p<0,001).
A magas kockázatú betegek körében az LDL-koleszterin célértékének elérése mindösszesen 16,8%-os volt. A 4,5 mmol/l alatti összkoleszterin célértéket a nagy kockázatú betegek 16,1%-a érte el (férfiak: 18,6%, nők: 14%). A 2,5 mmol/l alatti LDL-koleszterin célértéket ebben a csoportban a betegek 16,8%-ánál (férfiak: 18,1%, nők: 15,8%) érték el. A HDL-koleszterin célértéket (férfiak: >1,0 mmol/l, nők: >1,3 mmol/l) a teljes nagy kockázatú populáció 82,2%-a érte el (férfiak: 90,3%, nők: 75,1%). Az 1,7 mmol/l alatti triglicerid célértéket pedig a betegek 66,3%-ánál (férfiak: 61,5%, nők: 70,5%) érték el.
A 27 kg/m2 alatti BMI célértéket a betegek 48,5%-a érte el (férfiak: 41,8%, nők: 54,3%). E populáció 31,1%-a (férfiak: 22,6%, nők: 38,5%) érte el a 25 kg/m2 alatti BMI-t. A haskörfogat tekintetében a magas kockázatú betegek 44,4%-a (férfiak: 55,1%, nők: 35%) érte el a célértéket (<102 cm a férfiaknál, <88 cm a nőknél).
A célvérnyomást (<140/90 mmHg, <140/85 mmHg diabetes mellitus esetén, és <130/80 mmHg nefropátia + proteinuria esetén) a magas kockázatú csoportba tartozó betegek 63,4%-a érte el (férfiak: 56,8%, nők: 69,1%). A nagyon magas kockázatú csoportban a vérnyomás célértékének elérése szintén kevésbé volt sikeres Magyarországon, mint az európai vizsgálatokban. A célvérnyomásérték alacsonyabb magyarországi elérési aránya tükrözi a hasi elhízás mint a magas vérnyomás egyik fő kockázati tényezőjének magas prevalenciáját a nagyon magas kockázatú populációban, ami még inkább rávilágít az elhízás kezelésének elégtelenségére.
A nagy és igen nagy kockázatú, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek 57,3%-a érte el a 7% alatti HbA1c-t (férfiak: 51,6%, nők: 63,2%).
Magyarország két területen jelentősen elmarad az európai átlagtól a legveszélyeztetettebb, nagyon magas kardiovaszkuláris kockázatú betegek célértékeinek elérésében, nevezetesen a haskörfogat és az LDL-C értékek tekintetében.
A vizsgálatban a nagyon magas kockázatú betegek 8,0%-ának sikerült elérnie az 1,8 mmol/l-es LDL-C célértéket, azaz a legnagyobb kockázatú betegek közül körülbelül minden 12. betegnél volt megfelelő a lipid anygcsere státusza.
A haskörfogat célérték (férfi: <102 cm, nő: <88 cm) elérésének sikerességi aránya 29,4% volt, szemben a 41%-os európai átlaggal; a nők sikerességi aránya Magyarországon különösen kedvezőtlen, 19,6% volt. Ez rávilágít az elhízott és túlsúlyos betegek kezelésének magyarországi elégtelenségére. Tekintettel a hasi elhízás szerepére számos további kardiovaszkuláris kockázati tényező (pl. dyslipidaemia, 2-es típusú diabetes mellitus, hypertonia) kialakulásában, a megfelelő kezelés és a hasi körfogat elérésének sikerességi arányának javítása alapvető fontosságú a kardiovaszkuláris kockázat népességszintű csökkentése szempontjából. A nem gyógyszeres kezelés és az életmódváltás döntő szerepet játszik a hasi elhízás kezelésében, ami a páciensek komplex támogatását igényli (pl. táplálkozási terápia, mozgásterápia, stresszkezelés), amihez multidiszciplináris megközelítésre és a szakemberek szélesebb körének elérhetővé tételére van szükség az alapellátásban.
Az LDL-C célérték (<1,8 mmol/l) elérésének nagyon alacsony a sikerességi aránya a nagyon magas kockázatú betegeknél ma Magyarországon. Ezen paraméter esetében a lipidcsökkentő gyógyszeres terápia hatástalansága is valószínűsíthető, melyben szerepe lehet a betegek alacsony szintű gyógyszeradherenciájának, amire több hazai és nemzetközi vizsgálat is utal.
2. Alkoholfogyasztás és kardiovaszkuláris kockázat közötti összefüggés vizsgálata (11.348 fő)
Az alkoholfogyasztás jelentős hatással van a szív- és érrendszeri egészségre, az olyan kockázati tényezőket, mint a túlzott alkoholfogyasztás, kerülni kell. A túlzott alkoholfogyasztás krónikus tachycardiát, emelkedett vérnyomást, cardiomyopathiát és ritmuszavarokat okozhat. Az alkoholfogyasztás és a krónikus betegségek kialakulása közötti pontos összefüggésről azonban egyéni és populációs szinten is vita folyik, mivel az életmódbeli szokások és a genetikai meghatározottságok is hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. Az összhalálozás és a szív- és érrendszeri halálozás kockázata magasabb a fizikailag inaktív emberek körében, mint azoknál, akik az aktívakkal azonos mértékben fogyasztanak alkoholt. Az alkoholfogyasztás összefügg a trigliceridszint csökkenésével és a vérnyomás emelkedésével, továbbá az alkoholfogyasztók körében gyakoribb dohányzás is nagyban hozzájárul a kardiovaszkuláris kockázat emelkedéséhez. A szív- és érrendszeri betegségek ellátásának legfontosabb szempontjai az egyéni kockázati tényezők felderítése és az életmódbeli magatartásmódok kiigazításának elősegítése, amelyek közvetlen hatással vannak a pácienseknél megállapított kockázati tényezőkre.
Bár Magyarországon az elmúlt évtizedben csökkent az alkoholfogyasztás, még mindig jelentősen magasabb, mint az Európai Unió átlaga. A vizsgálat célja az alkoholfogyasztási szokások leírása volt az alkoholfogyasztási zavarok azonosítására szolgáló teszt (AUDIT) alapján, különös tekintettel a kardiovaszkuláris kockázati státuszra (alacsony, közepes, magas vagy nagyon magas).
Eredményeink egyértelműen azt mutatják, hogy a férfiaknál magasabb a problémás alkoholfogyasztás aránya, ami összhangban van a nemzetközi szakirodalommal. Hasonló tendenciát figyeltünk meg az idősebb korosztály esetében is, ahol a súlyosabb alkoholfogyasztás előfordulása az életkor előrehaladtával nőtt. Ez arra utalhat, hogy az alkoholizmus és az alkohollal való visszaélés olyan problémák, amelyek gyakoriak az idősebbek körében, és nem kapnak kellő figyelmet. Ami a további kockázati magatartásformákat illeti, a dohányzás és a túlsúly vagy elhízás összefüggést mutatott a kardiovaszkuláris kockázattal. A kardiovaszkuláris kockázatot illetően azt találtuk, hogy a veszélyes alkoholfogyasztóknak nagyobb volt az esélye a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására, és így rosszabb volt a kardiovaszkuláris kockázati státuszuk. Ez arra utal, hogy nincs "biztonságos" alkoholmennyiség. Az alkoholfogyasztás káros mértékének csökkentése a lakosság szintjén prioritást élvez az alkoholfogyasztásból eredő egészségügyi és társadalmi problémák csökkentése érdekében. Ezt az alkoholtartalmú italok forgalmazásának szabályozásával vagy az alkohol hozzáférhetőségének szabályozásával és korlátozásával lehetne elérni. Emellett az alkoholszűrő programok és a közvetlen beavatkozások végrehajtása kifejezetten ajánlott az alkohollal és a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos társadalmi költségek csökkentése érdekében.
3. A kardiovaszkuláris kockázatértékelés különbségei a klinikai gyakorlatban a SCORE és a SCORE2 módszerek használatával (85.802 fő)
A kardiovaszkuláris kockázatbecslés alapvető lépés a súlyos kardiovaszkuláris események kialakulásának megelőzésében. Erre a célra Európában a Systematic Coronary Risk Evaluation (SCORE) kockázatbecslő módszert alkalmazták 2003 óta. 2021-ben megjelent a SCORE2 algoritmus, amely változásokat hozott a számítási módszertanban. Ebben a tanulmányban a 40-65 éves korú populációban a SCORE és a SCORE2 módszertanok alkalmazásával értékeltük és hasonlítottuk össze a kardiovaszkuláris kockázat szintjét.
Az első tudományos modellt a kardiovaszkuláris kockázat felmérésére az Egyesült Államokban, a Framingham Study-ban dolgozták ki. Ez figyelembe veszi a beteg életkorát, nemét, vérnyomását, dohányzási státuszát, összkoleszterin- vagy LDL- és HDL-koleszterinszintjét, valamint a cukorbetegség meglétét.
Európában a kardiovaszkuláris kockázatbecsléssel kapcsolatos első iránymutatást 1994-ben adták ki a közös európai munkacsoport ajánlásaként, a Framingham-tanulmány eredményei alapján. Ez egy könnyen használható kockázatbecslési módszert biztosított az orvosok számára, és tartalmazta a kockázatcsökkentés alapelveit és gyakorlati lehetőségeit.
A Közös Európai Munkacsoport ajánlásának harmadik kiadása 2003-ban jelent meg. Az első két ajánlástól eltérően ez az ajánlás európai epidemiológiai adatbázison alapul, megkülönböztet alacsony és magas kockázatú országokat, és nem a CVD kialakulásának valószínűségét, hanem a halálos kardiovaszkuláris esemény valószínűségét méri a Systematic Coronary Risk Evaluation (SCORE) kockázati táblázat segítségével. Ennek megfelelően az egyes kockázati szintekhez alacsonyabb százalékos kockázati értékek társultak: <2%; mérsékelt kockázat: 2-4,9%; magas kockázat: 5-9,9%; nagyon magas kockázat: ≥10%. A Joint Task Force 2003-as irányelve szintén meghatározza a beavatkozás területeit, céljait és eszközeit, hasonlóan a korábbi ajánlásokhoz, de azokon túlmutatva.
2016-ban jelent meg a hatodik közös európai munkacsoport ajánlás. Ez a 2003-ban meghatározott elvekre és a SCORE adatbázisra épült, a SCORE táblázatot használva a kockázatértékeléshez. Frissített kockázatértékelési módszertant alkalmaz. A beavatkozási célok a kockázati tényezőkre és a beavatkozási eszközök leírására összpontosítanak.
Az Európai Kardiológus Társaság 2021-ben tette közzé a témával kapcsolatos legutóbbi iránymutatást, amely a 2016-os ajánláshoz képest jelentős változásokat vezetett be. A SCORE2 elnevezésű, új kockázatbecslési táblázatot vezetett be, amely nemcsak a kockázatbecsléshez szükséges paraméterekben hozott változásokat (a korábbi össz- vagy LDL-koleszterin helyett a nem-HDL-koleszterin), hanem az eddigi célpopuláció felső korhatárát 65 évről 69 évre növeli, és létrehoz egy külön kockázatbecslési táblázatot a 70 éves és ennél idősebb személyek számára (SCORE2-OP). Ezenkívül a módszer a halálos és a nem halálos kardiovaszkuláris események előfordulásának kockázatát együttesen méri, ezáltal megváltoztatja a kockázati kategóriák százalékos besorolását, ami a különböző korcsoportok esetében eltérő határértékű tartományokat jelent.
A vizsgálat célja a programban részt vevő 40-65 évesek kardiovaszkuláris kockázati szintjének meghatározása volt a 2016-os európai iránymutatások (SCORE) és a 2021-es ESC iránymutatások (SCORE2) algoritmusai alapján, valamint ezen eredmények összehasonlítása.
A 40-50 éves férfiak körében a SCORE2 módszer alkalmazása az alacsony-közepes kockázati kategóriába tartozók arányát több mint 97%-ról (a SCORE által meghatározottak szerint) 33%-ra csökkentette. Ez azt jelenti, hogy a SCORE2 használatával ennek a férfi populációnak több mint 67%-a nagy vagy igen nagy kockázatúvá avanzsált. Ez azt jelenti, hogy radikálisan megnövekedett a kockázatcsökkentő ellátásra szoruló férfi páciensek aránya a SCORE2-vel kalkulált magasabb kockázat miatt.
A 40 és 50 év közötti nők esetében szintén jelentős változást észleltek a kockázati csoportok megoszlásában. A 40-50 év közötti női résztvevők 100%-a tartozott a SCORE alapján az alacsony-mérsékelt kockázati kategóriába, ugyanakkor ezen páciensek több mint 24%-a a SCORE2 szerint nagy vagy igen nagy kockázatúnak minősült, ennek a terápiás célokra és a gondozás szükségességére gyakorolt hatásaival együtt.
A SCORE2 alkalmazásával jelentős elmozdulás történt a magasabb kockázati kategóriák felé az 50-65 éves férfiak körében is: e populáció 51%-a a SCORE szerint magas vagy nagyon magas kockázatúnak minősült, míg a SCORE2 szerint ez az arány meghaladta a 75%-ot.
A változás sokkal drasztikusabb volt az 50 és 65 év közötti nők esetében, mint a férfiaknál. E női populáció alig 6%-a volt magas vagy nagyon magas kockázatú a SCORE használatával, míg a SCORE2 használatával ez az arány meghaladta az 50%-ot.
Mindez a mindennapi klinikai gyakorlatban azt jelenti, hogy a SCORE2 alkalmazásával a 40-50 éves korosztály (férfiak és nők együttesen) több mint 44%-a kerül a nagy vagy igen nagy kockázati kategóriába a korábbi alacsony-közepes kockázati kategória helyett. Ugyanez igaz az 50-65 éves korcsoportba tartozó páciensek több mint 41%-ára. Ez jelentős többletterhet ró az egészségügyi ellátórendszerre, különösen az alapellátásra a célértékek elérésének vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy az LDL-koleszterin célértékek elérésének sikeressége már eddig is nagyon komoly kihívásokkal nézett szembe a fejlett világban, a hatékonysági arányok valószínűleg csak romlani fognak a SCORE2 széles körű alkalmazásának bevezetésével.
Ez a terhelés a jelenlegi egészségügyi alapellátási rendszerben kezelhetetlennek tűnik, ezért változtatni kell az ellátás szervezésén. Az esetkezelés, a megosztott döntéshozatal és a fokozott multidiszciplináris csapatmunka szélesebb körű alkalmazása egy átfogó, a helyi körülményeket figyelembe vevő gondozási modell jelentősen javíthatná a betegséggel és a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos ismereteket, valamint a kockázattudatosságot.
4. Kognitív funkcióromlás vizsgálata praxisközösségekben – Tanulságok (29.730 fő)
A demencia növekvő gyakoriságú problémát jelent nagy mértékű egészégügyi, szociális és gazdasági hatásokkal. A betegség világszerte egyre nagyobb terhet jelent mind az egyének, mind pedig a társadalom számára. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban 2017-ben a betegek száma megközelítette a 19 milliót, a róluk gondoskodó családtagok, barátok száma ennek többszöröse lehet. A társadalom öregedésével, különösen a 80 év felettiek arányának emelkedése okán, illetve hatékony terápia hiányában 2050-re a demens betegek számának 41 millióra növekedését várja az OECD.
A demencia magyarországi prevalenciájáról nincsenek pontos adataink, mivel nem készültek olyan hazai felmérések, amelyek konkrétan a demencia prevalenciájának, illetve betegségterhének felmérése céljából végeztek, csak becslésekre lehet hagyatkozni, hiszen szisztematikus adatgyűjtés sem folyik. A demencia prevalenciáját világszerte vizsgáló tanulmány Európa esetében 65 éves életkor felett 6,4%-ra teszi azt, az Alzheimer típusú demencia előfordulási gyakoriságát 4,4%-nak, míg a vaszkuláris típusút 1,6%-nak jelöli. Egy olasz vizsgálat jóval magasabb (12,4%) prevalencia adatokat talált ugyanebben a korcsoportban. A nemzetközi adatokból kiindulva Magyarországon 250-300.000 demens beteg lehet.
A fel nem ismert demencia aránya a világ legtöbb országában meghaladja a 60 százalékot, a diagnózis elmaradásának ismert kockázatai a férfi nem, a 70 év feletti életkor, a háziorvos által felállított diagnózis, ugyanakkor a Mini-Mental State Exam (MMSE) használata javítja a diagnózis esélyét.
A háziorvosok fontos szerepet játszanak a demencia felismerésében és gondozásában. Kognitív károsodás okozta panaszokkal, tünetekkel jellemzően a családorvosi rendelőben jelentkeznek először a betegek, itt kellene, hogy megtörténjen a diagnózis gyanújának felvetése. Ezek korai felismerése lehetővé teszi a kognitív hanyatlás módosítható okainak befolyásolását, illetve a társbetegségek -mint például a depresszió- kezelését.
A korai diagnózis lehetőséget ad a betegedukáció megkezdésére, a támogatás megszervezésére és azzal az előnnyel is járhat, hogy a korai stádiumban megkezdett terápia javíthatja a tüneteket illetve a funkcionalitást.
Célul tűztük ki, hogy a program során kognitív hanyatlás szűrésbe bevont 55 év feletti célpopuláció esetében leírást adjunk a mini-COG és az MMSE tesztekkel történt szűrések eredményeiről, illetve bemutassuk a szűrési eredmények orvos által történő értékelését és a betegek további sorsának alakulását.
A praxisközösségekben a miniCOG és MMSE teszteket használták a demencia gyanú beazonosítására. Vizsgálatunkban – bár az irodalomban 65 év feletti életkorban javasolt – az 55 év feletti korosztályban történtek meg a mérések. Már az 55-60 éves korcsoportban is a vizsgált esetek negyedében felmerült a kognitív hanyatlás gyanúja, ez az arány az idősebb korcsoportokban egyre emelkedő tendenciát mutat, rendre jelentősen meghaladva az ismert prevalencia adatokat. Így például a 80-84 éves korosztályban az európai adatok alapján várt 15 százalékos prevalenciával szemben a mintánkban az esetek 50 százalékban mutattak ki kóros eredményt. A jelentős különbség fakadhat abból, hogy a mintavétel a rendelőben történt és igazodva az ajánlásokhoz, elsősorban olyan személyek bevonására került sor, akiknél tünet vagy panasz indokolta azt.
Miközben a miniCOG és az MMSE tesztek használatával nagy arányban születtek kóros eredmények, ezek adekvát interpretációja az esetek túlnyomó többségében elmaradt, sőt megfelelő értékelést követően is csupán az esetek egyharmadában került sor neurológushoz történő továbbküldésre, ami egyébként szakmailag javasolt lépés. A diagnózis gyanújának felvetése természetesen nem könnyű, hiszen mind a betegben mind a hozzátartozókban aggodalmakat kelt, jogi természetű kérdések, gépjárművezetői engedély visszavonásának szükségessége merülhet fel. Ismert a háziorvosok gyakorlatában az ún. „watchful waiting” jelensége is, amely azt jelenti, hogy ahelyett, hogy időben szakellátásba irányítaná a demencia gyanús beteget, inkább csak megfigyeli egy darabig, ezzel elmulasztva a korai kezelés lehetőségét.
Az idősebb populáció tagjait nagyobb arányban irányították szakellátásba, ami fakadhat abból az ismert tényből, hogy a demenciával kapcsolatos orvosi percepcióban ez egy időseket érintő betegség. A referálás elmaradása ismerethiányból, szakmai bizonytalanságból illetve nem megfelelő attitűdből, helytelen gyakorlatból fakadhat.
Vizsgálatunk az első olyan vizsgálat, amely széles körben mérte fel a kognitív hanyatlás detektálásának gyakorlatát az egészségügyi alapellátás területén hazánkban. A demencia szűrésére elfogadott eszközöket használták a praxisközösségek, ugyanakkor a kapott eredmények értékelése és a demencia gyanús esetek szakellátásba irányítása az elvárt szint alatt maradt. Az alapellátók demencia detektálással, kezeléssel kapcsolatos ismereteinek fejlesztése, illetve a szakellátással való kapcsolatának erősítése szükséges.
