Közel 30 éve foglalkozom orvosi kommunikációval. Szerzője vagyok az orvosi kommunikáció hazai tankönyvének és számos további, orvosi kommunikációval kapcsolatos publikációnak. Az orvosi kommunikáció oktatásában számos új témakört honosítottam meg, és ezzel egyidejűleg a Semmelweis Egyetemen megújítottam a kommunikáció oktatás szemléletét és módszertanát is. Az elmúlt évtizedekben több tízezer orvostanhallgató, rezidens és szakorvos számára tartottam az orvosi kommunikációról előadásokat és tréningeket. Diplomám megszerzése óta folyamatosan dolgozom gyakorló orvosként. Pszichiáterként munkám természetes része az orvosi kommunikációs módszerek alkalmazása, így az oktatás és a betegellátás életemben szerves egységet képez.
Szakmai bemutatkozás, motiváció
Dr. Pilling János vagyok, pszichiáterként dolgozom a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében. Már gyermekkoromban is orvos szerettem volna lenni. Ezért jelentkeztem egészségügyi szakközépiskolába is: a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem.Orvosi egyetemre az egészségügyi szakmai tanulmányi verseny egyik országos győzteseként vettek fel. Orvosi diplomámat köztársasági ösztöndíjasként, summa cum laude minősítéssel szereztem.Orvostanhallgatóként kezdtem el foglalkozni az ún. halálközeli élmények (vagyis a klinikai halálból visszatértek tapasztalatainak) kutatásával. Közel száz, halálközeli élményt átélt emberrel készítettem interjút. A halálközeli élmények tudományos magyarázatairól írtam az orvosi diplomamunkámat, és két – szintén halálközeli élmények iránt érdeklődő – orvostanhallgató társammal, Ács Gézával és Zatik Istvánnal közösen írtunk egy szakkönyvet „Meghaltam és élek” címmel. Ötödéves orvostanhallgató voltam, amikor a könyv a Medicina Kiadónál megjelent.
A halálközeli élmények kutatása kapcsán ismerkedtem meg Polcz Alaine-nel. Ez a találkozás életem egyik legmeghatározóbb élményévé vált. Az egyetem elvégzése után Alaine hívására csatlakoztam a tevékenységét akkoriban kezdő Magyar Hospice Alapítványhoz – így lettem Magyarország első főállású hospice orvosa. Budapesten, modell jelleggel kezdtük el a hadokló betegek hospice szellemiségű házigondozását, ami akkoriban teljesen újszerű volt, ezért számos akadályt kellett leküzdeni a hospice meghonosítása érdekében. Tapasztalataink alapján képzéseket tartottunk országszerte. Az egyre több helyen megjelenő hospice szervezetek saját kezdeményezésemre alapították meg a Magyar Hospice Egyesületet, aminek 1995-2001 között titkára voltam. A hospice szervezetek együttműködésének elősegítése érdekében megalapítottam a Hospice Hírek című lapot. A korszerű tanatológiai ismeretek elterjesztése érdekében Polcz Alaine-nel és Berta Péterrel közösen megalapítottuk a Kharón című folyóiratot, amely halállal, haldoklással, gyásszal kapcsolatos tanulmányokat közölt, hazai és külföldi szerzőktől egyaránt. (A folyóirat mindmáig működik, valamennyi száma elérhető a kharon.hu honlapon.)
Hospice orvosként megtapasztaltam, hogy nem csak a haldoklóknak van szükségük segítségre, hanem a hozzátartozóiknak is. Sokan kértek tőlünk segítséget a gyász feldolgozásában – akkoriban azonban még keveset tudtam erről. Ezért kezdtem el foglalkozni a gyász lélektanával, a gyászolók segítésével. Ez életem egyik központi témaköre: 25 éven át segítettem gyászolókat a veszteség feldolgozásában. Amit megtanultam, itt is igyekeztem továbbadni. „Gyász” címmel szakkönyvet szerkesztettem, képzéseket szerveztem. Alapítója, majd 10 éven át elnöke voltam a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesületnek.
Tanatológiai érdeklődésem kapcsán kerültem kapcsolatba a SOTE Magatartástudományi Intézetével, ahol akkoriban már működött egy tanatológiai munkacsoport. Bekapcsolódtam ennek a munkájába, majd az intézetvezető, Kopp Mária hívására beléptem az Intézetbe is. A kommunikáció csoportban kezdtem el oktatni. Nagyon örültem ennek, mert orvostanhallgatóként fájóan hiányzott számomra egy ilyen jellegű oktatás, gyakorló orvosként pedig már számos tapasztalatot szereztem arról, hogy milyen kiemelkedően fontos a kommunikáció az orvoslában. Akkoriban azonban az orvosképzésbe frissen bevezetett kommunikáció tantárgy tematikájában még túlnyomórészt általános kommunikációs ismeretek szerepeltek, és nagyon kevés volt az orvoslásra specifikus rész. Elkezdtem az oktatásba egyre több olyan témakört bevinni, amire egy gyakorló orvosnak nagy szüksége van. Kopp Mária, látva lelkesültségemet és elhivatottságomat, 2001-ben kinevezett a kommunikáció oktatócsoport vezetőjévé. Mivel akkoriban nem volt a tantárgynak saját tankönyve, ezért összefogtam a témakör hazai szakértőinek tevékenységét, és szerkesztőként rövidesen (2004- ben) elkészítettem az első hazai orvosi kommunikáció tankönyvet. Ezt néhány éven belül továbbfejlesztettem: 2008-ban már a tankönyv második, átdolgozott kiadása jelent meg. A szerkesztett könyveknek azonban az előnyeik mellett több hátrányuk is van (pl. átfedések a fejezetek között, hiányok stb.). Egy évtized elteltével ezért ismét megújítottam az orvosi kommunikáció tankönyvét, amelynek ezúttal már nem szerkesztője, hanem egyszemélyes szerzője voltam. Mivel az orvosi egyetemen az oktatás angolul és németül is zajlik, ezért a tankönyvek ezeken a nyelveken is megjelentek – és így eljutottak a világ távolabbi részeibe is.
Az orvosi kommunikáció mellett sokáig foglalkoztam tovább a gyászolók segítésével is.
Sokan fordultak hozzám egy súlyos tragédia miatt: azért, mert meghalt a gyermekük. Ez egy olyan veszteség, amely a család egészét érinti, ezért gyakran hasznos a családtagok bevonása is. Ezért kezdtem el családterápiát tanulni. Képzésünk során azonban a legkülönbözőbb területeken kellett tapasztalatokat szereznünk, ezért pszichiáterként fogadtam olyan párokat is, akiknek kapcsolati problémáik vannak. Így találkoztam egyre több olyan párral, akiknek szexuális gondjaik voltak. Ez ismét egy olyan témakör volt az életemben, amihez nem értettem jól, mert a képzéseinknek nem volt része. A halálhoz hasonlóan a szexualitás is tabu volt az orvosképzésben. Így kezdtem el érdeklődni a szexuális zavarok pszichoterápiája iránt. Ez
eleinte egyfajta „hobbi” volt a szakmai életemben, ahogyan azonban egyre jobban elmélyültem ezen a területen, úgy vált egyre inkább fontossá számomra ez a terület. Bekapcsolódtam a Magyar Szexuális Medicina Társaság munkájába, amelynek 2018-ban az elnökévé választottak. A Semmelweis Egyetemen az Urológiai Klinika igazgatójával, Nyirády Péterrel együttműködve elindítottam az orvosi egyetem első szexuális medicina kurzusát. Társszerkesztője vagyok a 2022-ben megjelent Szexuális medicina című könyvnek, amely ennek a területnek az első hazai szakkönyve.
A jó gyakorlat bemutatása
A kommunikáció oktatás egészen a XX. század végéig hiányzott az orvosképzésből – magam is úgy végeztem el az egyetemet, hogy nem tanultam kommunikációs ismereteket. 1993-ban a SOTE Magatartástudományi Intézetében kezdődött el a kommunikáció oktatása, egy kötelező tantárgy keretei között. Eleinte azonban a tárgy tematikája elméletközpontú volt, leginkább olyan, általános kommunikációs ismereteket tartalmazott, amelyeknek csak kevés orvosi vonatkozásuk volt. Ennek a területnek nem volt önálló tankönyve, a hallgatók egy számos más egyetemen is használt általános kommunikációelméleti könyvből tanultak. Az orvosi kommunikáció a közgondolkodásban nem számított orvosi diszciplinának, hanem egyszerűen udvariasságot és a beteggel való csevegést jelentett. A hazai egészségügy gyakorlatából hiányoztak az orvosi kommunikáció korszerű ismeretei, módszerei.
Saját tevékenységemet három területre bontva szeretném bemutatni: 1. Oktatás és szemléletformálás 2. Publikációk 3. Az orvosi kommunikáció használata saját terápiás munkám során
- Oktatás és szemléletformálás
Immár közel 30 éve oktatok orvosi kommunikációt. Évente nagyjából 100 előadást, tréninget tartok ebben a témakörben, orvostanhallgatóknak és gyakorló orvosoknak egyaránt.
- Graduális oktatás orvostanhallgatók számára
- Új szemlélet. 24 éve vagyok már vezetője a Semmelweis Egyetemen az orvosképzés kommunikáció oktatásának. Ez idő alatt teljesen átalakítottam az orvosi kommunikáció oktatásának szemléletét és gyakorlatát. Az általános kommunikációs ismeretek helyett ma már orvosi szakkomunikációt tanítunk, vagyis csak olyan ismereteket oktatunk, amelyekre egy gyakorló orvosnak a munkája során szüksége van, így az oktatás célja a gyakorlati módszerek elsajátítása. Jól jelzi ezt az irányváltást a tantárgy elnevezésének változása is. A ’90-es években a tantárgy neve még Kommunikáció elmélet és gyakorlat volt - mai neve: Orvosi kommunikáció.
- Új oktatási módszerek. A tantárgy gyakorlatorientált szemléletének megfelelően új oktatási módszereket kezdtünk el használni. Gyakorlatainkról teljesen száműztük a kiselőadásokat, a hallgatók minden ismeretet saját élmény szintjén sajátítanak el. Ennek érdekében többek között kiscsoportos szituációs (szimulációs) gyakorlatokat végeznek, terepgyakorlatokon vesznek részt és oktatóbetegek segítségével gyakorolhatják nehéz kommunikációs helyzetek megoldásait. (Az oktatóbetegek olyan, előzetesen erre a feladatra speciálisan kiképzett emberek, akik megtanulnak egyes betegszerepeket, így az orvostanhallgatók úgy kommunikálhatnak velük, mintha valódi pácienssel
találkoznának. Az oktatóbetegek nagy segítséget jelentenek olyan helyzetek gyakorlásában, amit valódi betegekkel, egy hallgatói csoport nyilvánossága előtt nem lehetne megvalósítani. Ilyen pl. a rossz hírek közlése, az indulatos emberekkel való kommunikáció, a szexuális kérdésekről való kommunikáció stb.) Oktatócsoportunk számos új oktatóvideót is készített. Ezek egy részében olyan orvosi kommunikációs helyzeteket mutatunk be, amelyekhez több befejezési lehetőséget is kidolgoztunk, így a hallgatók tapasztalhatják, hogy mennyire eltérő eredményre vezethetnek a különböző kommunikációs stratégiák. Más oktatóvideónk tapasztalati szakértőkkel készült interjúk. Ezek egyikében cigány származású egészségügyisek (orvostanhallgatók, szülésznő) beszélnek a roma kultúrkör sajátosságairól, az esetleges konfliktusforrásokról és ezek megoldási lehetőségeiről. Egy másik oktatóvideónkban fogyatékossággal élő gyermekek szülei beszélnek az egészségügyben szerzett tapasztalataikról, és fogalmaznak meg javaslatokat az orvosok, orvostanhallgatók számára a fogyatékossággal élők hatékonyabb ellátása érdekében.
- Új témakörök. Az orvosi kommunikáció nem csupán kedveség, udvariasság, hanem olyan szakismeretek összessége, amelyek hatékonyabbá teszik a gyógyítást, és egyaránt szolgálják a betegek és az orvosok érdekeit is. Az orvosi kommunikáció oktatásában olyan, hazánkban új témaköröket honosítottam meg, mint pl. a kockázati kommunikáció (a kezelések lehetséges kockázatainak szakszerű, jogszerű, de irreális félelmeket sem keltő módszereinek alkalmazása), a közös döntéshozatal kommunikációs folyamata, a betegbiztonságot növelő kommunikációs módszerek, az alacsony egészségértésű emberekkel való kommunikációt segítő technikák, a komplementer és alternatív gyógymódokról való kommunikáció, az indulatos betegekkel és hozzátartozókkal történő kommunikáció, az orvosi hibák és tévedések kommunikációja, az abúzusok áldozataival való kommunikáció, kommunikáció fogyatékossággal élőkkel stb.
- Rezidensképzés. A 2000-es évek elejétől vagyok az orvosok rezidensképzésében a kommunikációs blokk oktatásának a vezetője. Éveken át egy két napos blokk adott lehetőséget a legnehezebb orvosi kommunikációs helyzetekkel történő foglalkozásra, mint amilyen pl. a gyógyíthatatlan betegekkel való kommunikáció, agresszív páciensekkel vagy hozzátartozókkal való kapcsolat, orvosi hibák és tévedések kommunikációja stb. (Jelenleg a rezidensképzés átalakítás alatt áll.) Munkatársaimmal közel egy évtizede kezdtünk el oktatni a gyógyszerészi rezidensképzésben is. Itt három nap áll rendelkezésünkre. Ez idő alatt kiscsoportos keretek között tudjuk gyakorolni azoknak a kommunikációs helyzeteknek a megoldásait, amelyekkel a gyógyszerészek munkájuk során találkozhatnak.
- Szakorvosok és gyógyszerészek posztgraduális képzése. A legtöbb, jelenleg praktizáló orvos és gyógyszerész sem a graduális képzés során, sem a rezidensképzésben nem tanult kommunikációs ismereteket. Gyakran tartok előadásokat és tréningeket klinikai munkát végző orvosok és gyógyszerészek számára egyaránt. Ezek részben orvosi konferenciákon elhangzó előadások, részben speciálisan egy-egy orvoscsoport sajátos kommunikációs nehézségeire fókuszáló kiscsoportos tréningek.
- Állatorvosok posztgraduális képzése. 2019-től kezdődően munkatársaimmal Magyarországon elsőként kezdtünk el posztgraduális szinten kommunikációs ismereteket oktatni állatorvosoknak. Ők munkájuk során alapvetően a gazdákkal, tulajdonosokkal kommunikálnak, így nagyon hasonló kommunikációs nehézségekkel szembesülnek, mint a humán orvosok (pl. az információk átadásának nehézségei, rossz hírek közlése, indulatos emberekkel való kapcsolat stb.), ugyanakkor munkájuk jellegéből adódóan speciális kommunikációs nehézségeik is vannak (pl. az állatok eutanáziája kapcsán). Kifejezetten rájuk specializálva készítettünk el egy hibrid (online előadásokat és személyes részvétellel zajló kommunikációs tréningeket is tartalmazó) képzési anyagot. Az elmúlt években így több száz állatorvos posztgraduális képzésében vettünk részt.
- Tankönyvek. Magyarországon sokáig nem volt ennek a szakterületnek tankönyve. A 2000-es évek elején összefogtam az orvosi kommunikációval foglalkozó hazai szakemberek tevékenységét, és így szerkesztője voltam az orvosi kommunikáció első hazai tankönyvének, amely 2004-ben jelent meg a Medicina Könyvkiadónál. Egy évvel később, 2005-ben társszerzőként vettem részt a rezidensképzés tankönyvének kidolgozásában, amelyben a kommunikációs részt írtam. Az orvostanhallgatók tankönyvét – szintén szerkesztőként – rövidesen megújítottam, 2008-ban jelent meg a tankönyv jelentősen átdolgozott második kiadása. 2018-ban egyedüli szerzőként írtam meg a tankönyv legújabb kiadását „Orvosi kommunikáció a gyakorlatban” címmel. Az orvosi kommunikáció tankönyv 2008-as és 2018-as kiadásai angol és német nyelven is megjelentek. Ezek nem csupán fordításai a magyar nyelvű tankönyvnek, hanem az adott nyelvterületre adaptált változatai, hiszen pl. a kulturális kompetencia témaköre teljesen másként jelenik meg Magyarországon, mint Nyugat-Európában. A magyar és az idegen nyelvű kiadásokat is figyelembe véve összesen nyolc orvosi kommunikációs tankönyvnek vagyok a szerkesztője, szerzője.
- Honlap. Az „Orvosi kommunikáció a gyakorlatban” című tankönyvhöz kapcsolódóan létrehoztam az orvosikommunikacio.hu honlapot, amelyen többek között tapasztalati szakértőkkel készített videó interjúk, orvos-beteg kapcsolatról szóló filmek ajánlója, szakirodalmi ajánló és extra orvosi kommunikációs könyvfejezetek találhatók.
- Könyvfejezetek. Mivel az orvosi kommunikáció minden orvosi szakterületen fontos, így egyre több szakkönyvben is jelennek meg ezzel kapcsolatos fejezetek. Magam ezek közül részt vettem életmódorvostani, obezitológia, betegbiztonsági, pszichoterápiás és hospice könyvek és szakmai irányelvek kommunikációs fejezeteinek megírásában.
- Folyóiratokban megjelent publikációk. A szakmai információk továbbra is sok orvoshoz jutnak el szakmai folyóiratokon keresztül. Az itt megjelenő cikkek általában elérhetővé válnak az interneten is, ezáltal még több orvos fér hozzá ezekhez. Fontosnak tartom ezért a publikálást a hazai szakmai folyóiratokban. 16 publikációm jelent meg folyóiratokban az orvosi kommunikáció témakörében. Ezek többek között a gyógyíthatatlan betegségek diagnózisának közléséről, a veleszületett rendellenességek hírének közléséről, az egészségügyi kártérítési perek kommunikációs vonatkozásairól, a szkizofrén betegek terápiás együttműködését segítő kommunikációs módszerekről, és a demens emberekkel való kommunikációról szólnak. (Publikációm listáját pályázatomhoz mellékletként csatolom.)
A jó gyakorlat/tudományos munka újszerűségének, társadalmi és szakmai jelentőségének bemutatása
Pályázatom előző pontja orvosi kommunikációs tevékenységem újszerűségét már jelzi: az első hazai orvosi kommunikációs tankönyv szerkesztőjeként, szerzőjeként, új orvosi kommunikációs témakörök, új oktatási szemlélet és új oktatási módszerek meghonosítójaként minden bizonnyal jelentős mértékben járultam hozzá a hazai orvos-beteg kommunikáció fejlődéséhez.
- Graduális oktatás. A Semmelweis Egyetemen a kommunikációs ismereteket két karon (általános orvosi és gyógyszerész), három nyelven oktatjuk (magyar, angol, német), így minden tanévben több mint ezer hallgatónak tartunk kommunikációs képzést. „Orvosi kommunikáció a gyakorlatban” c. könyvem (magyar, angol vagy német nyelven) minden kommunikációs kurzus tankönyve. Figyelembe véve az előző kiadásokat is, immár csak a Semmelweis Egyetemen nagyjából 15.000 hallgató tanult, vizsgázott általam írt, szerkesztett orvosi kommunikációs tankönyvekből. Ezek a könyvek egyúttal tankönyvek a többi hazai orvosi egyetemen is. Ezeknek az egyetemeknek a hallgatói létszámairól nincsenek adataim, de az első kommunikáció tankönyv megjelenése óta eltelt két évtized alatt bizonyára a társegyetemeken is hallgatók ezrei használták ezeket a könyveket. A Semmelweis Egyetem oktatásában természetesen nem csak a tankönyv által, hanem előadóként és gyakorlatvezetőként is részt veszek, így minden tanévben hallgatók százaival vagyok közvetlen kapcsolatban.
- Rezidensképzés. A rezidensképzés kötelező blokkjának a keretei között évente átlagosan 500 rezidens számára tartunk orvosi kommunikációs képzést. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 20 évben nagyjából 10.000 rezidens szemléletét és mindennapi gyakorlatát igyekeztünk fejleszteni.
- Konferencia előadások, tréningek. Évente nagyjából 100 előadásra, tréningre kapok felkérést. Számos szakmai konferencián, valamint online (is) közvetített előadáson egyidejűleg orvosok százaihoz jutnak így el az orvosi kommunikációval kapcsolatos javaslataim. Éves szinten így több ezer, az elmúlt évtizedekben több tízezer orvos vett részt orvosi kommunikációról szóló előadásaimon, tréningjeimen.
- Az „Orvosi kommunikáció a gyakorlatban” könyv hatása: ez a könyv a Medicina Kiadó egyik sikerkönyve lett, az első két évben több mint 10.000 példányban kelt el, ami azt jelenti, hogy az orvostanhallgatókon kívül több ezer hazai orvos érdeklődését is felkeltett
