A pályázó rövid szakmai bemutatkozása
Általános orvosi diplomámat 2009-ben szereztem meg a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. A PTE ÁOK KK I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdtem orvosi munkámat, majd 4 év sürgősségi ambulancián töltött időszak alatt széleskörű tapasztalatot szereztem a differenciál diagnosztikában. Ezt követően családalapítás okán tértem vissza a belgyógyászati szakképzéshez, 2024-ben pedig sikeres szakvizsgát tettem belgyógyászatból. 4 gyermek édesanyja vagyok, és a GYES- en töltött idő alatt - ami egyben a covid időszakra is esett - szükségét éreztem egyfajta „szellemi igénybevételnek is”, mivel a fejlődés, az emberi működés minél szélesebb spektrumon való megismerése mindig is kiemelt fókuszt jelentett számomra tanulmányaim során. Így saját önismereti folyamatom jelentős állomásaként 2021-2023 közt számos coaching képzést végeztem el. Ekkor ismerkedtem meg a mindfulness-szel - mint módszertannal és mint életstílussal-, és a szakmai figyelmem középpontjába a stressz, a stresszbetegségek és a kiégés testi, mentális és pszichés tünetei kerültek. Ezzel párhuzamosan belgyógyászati fókuszomba egyre inkább a krónikus betegségek korai prevenciós és proaktív terápiás szemlélete került. Folyamatosan képzem magam, az evidencia alapú gyógyítás elkötelezett képviselője vagyok. Mindig is lenyűgözött az emberi szervezet rendszere és összefüggései, amelyekből nem hagyhatóak ki a mentális és pszichés folyamatok sem. A mikrobiommal kapcsolatos szemléletformáló tudományos vizsgálatok indítottak el az egészségőrző fókusz felé, majd további tanulmányokat követően 2025-ben nemzetközi életmódorvostani (DipIBLM) vizsgát tettem. Ez jelentette számomra a szakmai hidat a belgyógyászat és a coaching között, és a jelenlegi, önazonos szemléletem ez alapján született meg, amely maximálisan korrelál a WHO általi egészség fogalmával, miszerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, nem csupán a betegség hiánya.” Gondolkodásmódomat és működésemet a rendszerszemlélet határozza meg, legyen szó az emberi szervezet fiziológiai vagy kóros működéséről, szakmai- vagy magánéletről, családról, önismeretről vagy munkahelyről. Mindezek alapján magamat személyközpontú (Rogers-i alapú) és coaching szemléletű belgyógyászként definiálom.
Orvosok munkahelyi stressze, kiégése, motiváció és jelentőség:
Jelenleg egy városi kórház, profil nélküli belgyógyászati osztályán dolgozom, ahol állandósult a túlterheltség, a permanens többtényezős stressz, a kapacitáshiány és mindezek következtében a kiégés. Annak ellenére, hogy a kiégés folyamatában - túlzás nélkül - szinte minden egészségügyi dolgozó érintett, még mindig érzékelhető egyfajta tabusítás. A mindennapi orvosi tevékenységet gyakran jellemzi a krízis jellegű „folyamatos tűzoltás” amely permanens, nagy amplitúdójú és krónikussá váló stressz terhelést jelent. Nagy prospektív vizsgálatok szerint a krónikus munkahelyi stressz – vagyis a tartósan magas követelmények és alacsony kontroll, illetve a nagy erőfeszítés és az alacsony elismerés kombinációja – közel kétszeresére növeli a koszorúér- betegség kialakulásának kockázatát. Mindez különösen releváns az egészségügyi dolgozók esetében. Figyelemre méltó, hogy ugyanezt a kardiovaszkuláris rizikót jelenti a diabetes mellitus jelenléte is, amelyet – az erős evidenciáknak köszönhetően - komolyan veszünk, és szinte minden esetben kezelünk -a fokozott pszichoszociális stresszel ellentétben.
A pályázó által folytatott jó gyakorlat bemutatása
A pszichoszociális stressz, szakmai tudományos munkásság:
Az elmúlt másfél évben belgyógyászati, életmódorvosi és coaching tudásomat alapul véve több hazai szakmai konferencián adtam elő a pszichoszociális stresszről, mint alulértékelt kardiovaszkuláris rizikófaktorról és a hatékony, evidencia alapú stresszkezelési módszerekről. A Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület - MOTE aktív tagjaként közreműködöm egy készülő szakmai tananyag fejlesztésében, amely az International Board of Lifestyle Medicine (IBLM) vizsgára készülő szakemberek felkészülését támogatja; ennek keretében a stresszről, mint életmódpillérről szóló fejezet kidolgozása volt a feladatom. A fő szakmai profilom így a stressz és mentális jóllét lett, amelyet belgyógyászati, kórélettani, pszichológiai tudásom, rendszerszemléletem és a mindfulness módszerekben való jártasságom alapján valóban komplexen tudok elemezni és bemutatni. Mindezeket megalapozza a 17 éve tartó, jelenleg inkább szupervíziónak minősülő egyéni terápiás önismereti munkám. Legyen szó bármilyen munkatevékenységről (ügyeleti teendő, osztályos munka, ambuláns ellátás) akkor érzem komfortosan magam, ha foglalkozom az ‘Emberrel’ is a betegségek mögött/mellett.
Túlterhelt munkahelyen dolgozó orvosként, 4 gyermekes családanyaként abszolút hiteles vagyok a mentális egészség és kiégés témájában. Saját keretrendszert és szemléletet dolgoztam ki az elmúlt évek során, amely azt szemlélteti, hogyan érdemes a mentális jóllétre, a „stresszmentes” életre és az vágyott egyensúlyra tekinteni. Ezt a komplex orvosi, élettani, önismereti és stressz menedzselési technikákat is ötvöző tudást a 2025.10.10-i, MOTE WebináriumPRO, a Mentális Egészség Világnapja alkalmából mutattam be egy oftex akkreditált egész napos képzés keretében. A komplex szemlélet és az bizonyítékokon alapuló társszakmák elméleti- gyakorlati tudásának integrációja – és ennek az orvostársadalomban való elismertetése - küldetéstudatomhoz tartozik. A MOTE égisze alatt további világnapokhoz kapcsolódó webináriumokat tartunk (World Obesity Day - 2026.03.04., World Hypertension Day - 2026.05.15., World Diabetes Day - 2026.11.14.), amelynek szakmai vezetője, főszervezője és háziasszonya vagyok. Továbbképzéseink szakmai ívét három pillér mentén építem fel; 1. elengedhetetlennek tartom az elméleti, lexikális alapú tudást, amely az egyes különálló elemek mellett rendszerszintű folyamatokat is bemutat. 2. ahhoz, hogy hitelesek legyünk és biztonságosan gyógyítsunk, a jelenleg érvényes szakmai ajánlások integrálása alapvető fontosságú. 3. a gyakorlati, tapasztalati tudás és a hatékony orvosi kommunikáció szükséges ahhoz, hogy ezt a való életbe, a mindennapi munkánkba integrálhassuk.
Mikroközösségekben való gondolkodás - pro bono tevékenységek:
A szakmai képzések mellett nagyon fontos számomra a helyi, közösség szintű edukáció és egészségnevelés. Én vagyok a helyi Séta az orvossal mozgásprogram sétavezetője, amely havi rendszerességű alkalmain természetközeli helyszínen sétálunk. A program rövid, 15 percnyi edukációs tartalom megosztással kezdődik, majd kb. 4-5 km hosszú sétát teszünk, amely során bárki kérdezhet nagyjából bármilyen orvosi témával, egészségügyi problémával kapcsolatban. Rendszeresen tartok laikusok számára interaktív előadásokat, elsősorban életmódi változtatások lehetőségeiről a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében. Az egészségkárosító szokásaink tudatosítása és megváltoztatása nem könnyű feladat, ezért ezeken az előadásokon mindig hozzáteszem a viselkedésváltozás nehézségeit, pszichológiáját, folyamatának ismertetését. Külön hangsúlyt kap a pozitív pszichológiai intervenciók mindennapi életbe való integrálása. Heti rendszerességgel a helyi rádióban állandó műsorom az „Egészségünkre” című sorozat, amelyben már másfél éve bontok ki egy-egy népegészségügyi problémát és adok használható tanácsot a krónikus betegségek megelőzésével és kezelésével kapcsolatban. A helyi városi televízióban is rendszeresen adok edukációs tartalmú interjút. Az elmúlt másfél évben „Segítsd a pedagógust” informális miniprogram keretein belül heti 1-2 alkalommal vizsgáltam és mértem fel tanárokat, tanítókat belgyógyászati, életmódi és mentális egészség fókusszal, majd adtam személyre szabott tanácsot. A való élet gyakorlata vitt arra az útra, hogy a változókorú nők egészsége kapcsán is mélyítsem ismeretimet.
A helyi óvodába évente megyek „Teddy maci kórház” néven egészség prevenciós programot tartani. Ezek alkalmával az óvodás – illetve 1 alkalommal - kisiskolás korú gyermekkel tematikus játékok során beszélgetünk egészségtudatos magatartásról, szokásokról. A program során kiemelt hangsúlyt kap az orvosi vizsgálatok alkalmával megélt stressz szerepjátékokban való feloldása. Általános iskolákban és a helyi gimnáziumban már több alkalommal tartottam stresszkezeléssel és szorongás csökkentéssel kapcsolatos interaktív órákat, amelyek során korcsoportnak megfelelő nyelven beszéltünk a témáról és rövid mindfulness technikákat is tanultunk. „Egészségünk pillérei: bizonyítékoktól a bizonyosságig” címmel előadássorozatot szerveztem – jelenleg is folyamatban van - a helyi református lelkésszel, mint társelőadóval. A koncepció az, hogy egy bizonyos témát bemutassunk orvosi és lélektani szempontból is (mozgás, döntések, böjt, alvás, relaxáció, közösség ereje).
Városi kórházban dolgozó orvosként nyilvánvalóan nincs hatásom rendszerszintű problémákra, a saját mozgásteremet elsősorban a közvetlen környezetemben látom: abban, hogy egy egészségtudatos, egymást támogató kapcsolati közeget építsek. Hiszek abban, hogy a prevenció és az egészségmegőrzés sokszor a mikroközösségek szintjén válik valóban élő gyakorlattá. Az ilyen közösségekben kialakuló bizalmi kapcsolatok nemcsak az
egészséges életmód fenntartását segítik, hanem a mentális jóllét szempontjából is fontos védőhálót jelentenek. A hat pillér közül nem véletlenül a „társas kapcsolatok” az, amelyik a legjobban megérint.
Szakmai tevékenységemről a pályázatom végén található információ.
A pályázó az általa folytatott jó gyakorlat újszerűségének, társadalmi és szakmai jelentőségének bemutatása, motiváció
Életmódorvosi és prevenciós belgyógyászati tevékenységem mögötti motivációmnak teljesen egyszerű és gyakorlati oka van; a krónikus betegségeink jelentős része a káros életmódunknak köszönhető. Hazánkban az egészségügyi ellátó rendszer elmondhatatlanul túlterhelt, és ez a betegségteher nem fog csökkeni az életmódunk változása nélkül! Az embereknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megismerjék a saját egészségükkel kapcsolatos döntési lehetőségeiket, hogy nagyobb kontrollt, és felelősséget gyakorolhassanak saját egészségi állapotuk alakításában. Ez azonban csak akkor várható el, ha számukra is hozzáférhetővé válik az adekvát, érthető és a mindennapi életbe integrálható tudás. Az egészségmegőrzéssel kapcsolatos ismeretek közvetítése ezért több szinten szükséges: a szakmai edukáció, a közösségi tanulás és a mindennapi élethelyzetekhez kapcsolódó gyakorlati útmutatás egyaránt. Mindezek alapozzák meg azt, hogy az egyén valódi döntési és cselekvési lehetőséget kapjon saját egészsége alakításában. A munkám, tanulmányaim – és a magánéletem - során arra jöttem rá, hogy alapvetően két nagy szükséget mozgatja az embereket; kognitív szinten a kontroll érzése, érzelmi szinten pedig a kapcsolódás élménye. Hiszem, hogy a biztonságosan használható, célzott, edukatív tudás a saját egészségünk feletti kontrollt, a személyes jelenlét (pl. Séta az orvossal, előadások) a kapcsolódás élményét és erejét adják meg. E kettő segíti a biztonságos és hatékony fejlődést az egyén saját egészségőrzése kapcsán.
Az orvosok mentális jóllétét célzó program kidolgozása mögötti motivációm ezzel szemben rendkívül összetett. Egyrészt ez az egyik legkétségbeejtőbb probléma és a legsürgetőbb beavatkozást igénylő terület. Egy olyan helyzetben kell hatékony intervenciót alkalmaznunk, ahol komplex problémával állunk szemben. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) 2024-es felmérése – amely 5000 orvos válaszadó alapján készült - is alátámasztja ezt a halaszthatatlan problémát; a résztvevők kétharmada kezelést igénylő depressziós tüneteket mutatott, a szorongás és a depresszió aránya pedig meghaladta az átlagpopulációt. Ez teljes mértékben korrelál a külföldi adatokkal, a különbség az, hogy a nyugati országokban mindez kiemelt figyelmet kap. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a hazánkban praktizáló orvosok többsége nem részesült megfelelő, mentális egészséget segítő edukációban sem gyermekkorban, sem tanulmányai során, felnőtt korban pedig csak önálló, önismereti munka során elérhetőek a hatékony módszerek. Tehát rendkívül messziről kell indulni ebben a jelentős fejlesztést igénylő területen. A problémát további mélyíti – és szinte ellehetetleníti -,
hogy rendkívül előrehaladott állapotról van szó egy olyan környezetben, ahol gyakran a működőképesség feltétele a folyamatos önalávető jelenlét, ennek következtében a permanens túlterhelés. Intervenció ezen a téren bármelyik pillanatban megkésettnek tűnhet. Mégis, még ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben is lehet tenni lépéseket. Olyan apró változást jelentő módszerek, amelyek azonnal alkalmazhatóak, a ráfordított idő maximum percekben mérhető, és megfelelő evidenciával rendelkezik a kiégés prevenció és az észlelt pszichoszociális stressz csökkentésére.
A pályázó elképzelése arról, hogy elismerése esetén milyen szakmai és/vagy társadalmi szempontok figyelembevételével hasznosítja a Díjat
Az orvosok mentális egészségének támogatása rövid, bizonyítékokon alapuló mikrobeavatkozásokkal (MentalMed applikáció)
A program - amely megvalósítása céljából támogatást remélek - nem rendszerszintű problémára jelent megoldást. Bevezetése nem oldja fel az erőforrás hiányok okozta károkat, és nem elfedni, vagy invalidálni szeretném vele a jogos érzéseket, tapasztalatokat. Azonban mégis előremutató, azonnal használható, bizonyítékokon alapuló megoldásként értékelendő. A mindennapi tapasztalat egyértelmű: az egészségügyi rendszer sokszor csak az orvosok személyes túlterhelhetőségének és önfeláldozásának köszönhetően működik. A szakmai kultúra hagyományosan kevés teret biztosít a mentális jóllét tudatos fenntartásának, miközben az elvárások magasak, az idő pedig rendkívül korlátozott. Éppen ezért a klasszikus prevenciós formák – például hosszabb tréningek, workshopok vagy rendszeres csoportfoglalkozások, csapatépítők, rekreációs programok – gyakran nem elérhetők vagy nem fenntarthatók az orvosok számára. Bár tudományosan igazolt módszerek állnak rendelkezésre – például a Bálint-csoportok, CBT, az egyéni konzultáció vagy a mindfulness-alapú intervenciók (MBSR, MBCT) –, ezek alkalmazását a mindennapi gyakorlatban leginkább az időhiány és az alacsony hozzáférhetőség korlátozza.
A mennyiségi mutatók mellett az orvosi kognitív terhelése az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett: a rövid idő alatt meghozandó döntések, a folyamatos multitasking helyzetek és az egyre fokozódó adminisztratív és képernyőhasználati igény mind fokozott mentális koncentrációt követelnek meg a klinikusoktól. A mindfulness-alapú technikák alkalmazása ebben a környezetben hatékony eszközt jelenthet a figyelem tudatos irányításában, a koncentráció fenntartásában és a kognitív terhelés kezelésében. Emellett a jelenlét és tudatos figyelem gyakorlása hozzájárulhat az empatikus orvos–beteg kapcsolat erősítéséhez is. A program során olyan rövid, a klinikai gyakorlatba is könnyen beépíthető módszerek jelennek meg, mint a tudatos légzésgyakorlatok, a rövid figyelemfókuszáló gyakorlatok, a body scan vagy a mikro-mindfulness technikák. Az orvos–beteg kommunikáció fejlesztéséről gyakran úgy beszélünk, mint egy tanulható készségről – és ez valóban így is van. Ugyanakkor legalább ennyire fontos az is, hogy mi, orvosok mentálisan jól legyünk, kiegyensúlyozottak maradjunk a mindennapi terhelés mellett. Ha sikerül megőriznünk a saját mentális egyensúlyunkat, természetes módon válunk nyitottabbá, empatikusabbá, és sokkal könnyebben tudunk asszertíven kommunikálni a páciensekkel. Ebben a folyamatban a
mindfulness-alapú gyakorlatok egyszerű, mégis hatékony eszközöket kínálhatnak a mindennapi klinikai munka során.
A jelen projekt célja ezért egy olyan rövid, bizonyítékokon alapuló, digitális edukációs és gyakorlati program létrehozása, amely kifejezetten az orvosok munkarendjéhez, terheléséhez, lehetőségeihez és igényeihez igazodik.
